Az SDR eljárás maga azoknak az
érzékelési idegrostoknak az elvágását jelenti, melyek az izmokból vezetnek és
belépnek a gerincvelőbe.
Az operáció során az
idegsebész 3-5 szálas csoportokká választ szét minden egyes háti ideggyököt, és
minden ilyen idegszál csoportot elektromosan ingerel. Az izmokból az alsó
végtagokba irányuló elektromiográfiás (EMG) válaszokat figyelve a sebészcsapat
megállapítja, mely idegszál csoport okozza a spaszticitást, feszességet. A
rendellenesen működő idegszálcsoportokat elvágják, a megfelelően működő szálak
érintetlenül hagyása mellett és ez csökkenti az izomból érkező üzeneteket,
melynek hatására a gerincvelőben lévő idegcellák működése kiegyensúlyozottabbá
válik, ezáltal csökkentve a feszességet (spaszticitást).
Az SDR eljárás részletei:
Különböző sebészeti technikákat
hasznosítottak, hogy az SDR-t végre tudják hajtani.
Régebben az idegsebészek
jellemzően az után végezték el az SDR műtétet, hogy eltávolítottak egy lemezt
az 5-7 csigolyánál. Emiatt a kiterjedt csonteltávolítás miatt nem javasolja az
SDR műtétet azoknak a gyerekeknek, akiknek az törzsi izmai gyengék, illetve
felnőtteknek sem.
Jelenleg a csontlemezt csak egy ágyéki csigolyából távolítják el. Az
operáció során először ejtenek egy 2,5 – 5 cm-es vágást a hát közepének alsó
részén, éppen csak a derék felett. A tövisnyúlvány és a csontlemez
eltávolításra kerül, hogy hozzáférjenek a gerincvelőhöz és a gerincvelői
idegekhez.
Ezután választják szét a
szenzoros és motorikus idegeket egymástól. A szenzoros ideggyököket 3-5
idegszálat tartalmazó csoportokra osztják.
Minden csoportot
EMG-vel ellenőriznek, mely felveszi az izmok elektronikai képét, jellemzőjét.
Az idegcsoportokat spaszticitás (feszesség) alapján rangsorolják 1-től (enyhe)
4-ig (erős). Az erősen rendellenes idegcsoportokat elvágják. Ezt a technikát
ismételik meg az L2 és S2 között található gerincidegek esetében. Az L1 gerinc
ideggyökök elvágása EMG tesztelés nélkül történik.
Miután a tesztelést, és vágást
befejezik, a gerincvelő hártyáját bezárják, és fentanil-t adnak, hogy átmossa a
szenzoros idegeket. Ezután a többi rost, szövet és izom összevarrása
következik. A bőrt nem varrják, hanem összeragasztják, így nincsenek öltések,
melyeket később el kell távolítani.
A műtét átlagos időtartama 4 óra. Ezután a beteg 1-2 órát a
lábadozón tölt, mielőtt éjszakára átszállítják az intenzív osztályra.
A St. Louis kórház véleménye
szerint az eljárásuk előnyei, más SDR módszerrel szemben:
1. Csökkent gerinc deformitások
a későbbiekben.
2. Csökkent motorikus funkció
gyengeség a műtét után.
3. Csípő hajlító izmainak
csökkentett mértékű feszessége, az ágyéki első gerincgyökér átvágása miatt.
4. Rövidebb idejű, kisebb
intenzitású hátfájdalom.
5. Korábbi élénk fizikai terápia
újrakezdése.
Lehetséges
komplikációk:
A lábak és a hólyag
bénulása, impotencia, és érzészavar, sebfertőzés agyhártyagyulladás. A gerincfolyadék szivárgása
a seben keresztül. Rendellenes bőrérzékenység a lábfejen és a lábon elég
gyakori SDR után, de 6 héten belül ez megszűnik. A lábfej műtét utáni
rendellenes érzékenységét nem tudják elkerülni. Átmeneti hólyagkontroll
változás előfordulhat, de ez is megszűnik, pár hét után. Néhány beteg
tapasztalt húgyúti fertőzést és tüdőgyulladást.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése